Egy nagyon gyengéd manuálterápiáról beszélünk, mely a szöveti memóriában az évek során (akár születésünktől fogva) eltárolt, vagy esetleg friss traumákkal lép kapcsolatba. 

     Nézzünk egy hétköznapi példát: talán mindenki érezte már, hogy egy-egy vizsga előtt “összeszorul a gyomra”. Ezt a kifejezést képletes értelemben szoktuk használni, pedig nem az. A stressztől valóban összehúzódnak a szövetek, hosszútávon csavarodások, rövidülések, torzulások jöhetnek létre, hatást gyakorolva a fiziológiai folyamatokra, és ezzel a test egészére.

     Vizsgánk végeztével a gyomor körüli izomszövetek el fognak lazulni, de komolyabb traumák esetén ez már nem ilyen egyszerű. Egy gyerekkori esés, mikor alaposan beverjük az állunkat, enyhén torzíthatja a koponyacsontok helyzetét, állandó feszülést – és gyakori fejfájást okozva, akár egy egész életen át. Az érzelmi eredetű traumák (pl. elgyászolni egy tönkrement párkapcsolatot), ugyanígy megteszik a magukét, és sokszor csak akkor vesszük észre, amikor már fizikai tüneteket okoznak.  Mindez annak a jele, hogy a természetes öngyógyító folyamatok már nem képesek megküzdeni a problémával.

     A kranioszakrális terapeuta feladata az, hogy feltárja az elakadásokat, és finom érintésekkel, esetleg kimozgatásokkal segítse újraindítani az öngyógyító folyamatokat. A képzés folyamán nagy hangsúlyt fektettek az anatómiai ismeretek elmélyítésére, ami fontos segítség a fókuszpontok pontos meghatározásában. 

     Sokan először masszázsra jönnek hozzám, de a kranioszakrális rendszerük annyira igényli a segítséget, hogy már a masszírozás közben maguktól beindulnak a kranioszakrális folyamatok is. Ilyenkor szoktam javasolni a kranioszakrális munka megkezdését.